MemÓ(!)ria

nah, valami megoldást kell keressek, mert már nem az első dolgot felejtem el mostanában. és nem valami kellemes arra ébredni, hogy húh, ez sem lett megcsinálva... nem ismerek magamra! sürgős javulásra szorulok!

aztán meg... khm... nem is tudom, hogy is mondjam... bár a jelenet első olvasására kiszúrtam magamnak a fenyvesinét, mert tudtam, hogy passzol hozzám, meg nem lesz nehéz őszintén eljátszani (azért elég körülményesen lett az enyém pont az a szerep), most mégis, kicsit megijeszt. na nem a t'abant meg az ablakpucolás, hanem a gondolat, hogy tényleg ez lennék én? mármint ilyen? nem tudom - örüljek vagy sírjak...