Irigység

nem tudom, hogy történik ez, de lassan három nap lesz, hogy ezzel kapcsolatban van üzenet... lehet, hogy végre komolyabban kell vegyem...

egy beszélgetés erről. majd reggeli ige. aztán holnap ifi...

ma reggel olvastam, hogy "senki sem lehet annyira jó a te helyeden, mint te. mikor biztonságban vagy afelől, hogy ki vagy te Isten előtt, akkor nem irigykedsz senkire. hanem elkezded értékelni az egyediségedet és a szerepedet, amit Ő adott"...

aztán elgondolkodtam... hogy nem vagyok már annyira gyerek, hogy irigykedjem a másik ruhájára vagy kutyaformájú írószerére. vagy ha mégis megkívánom magamnak is, megyek s veszek egyet. a probléma inkább azzal van, mikor a másiknak van mondjuk gyönyörűen rendbetett saját lakása, esetleg jól működő kapcsolata (barát, férj, egyebek), meg jobb kocsija, profibb munkahelye, netalán egyéb olyasmi, aminek megszerzéséhez nincs elegendő hozzávalóm. (mégis mennyire gyerek vagyok még néha...) és hirtelen beindul ez a folyamat, ez a "védekezés", mert ugyebár nekem ez "kijár", meg elég szép, jó, stb. vagyok hozzá, s ha másnak van, nekem miért ne, ha lenne akkor aztán és társai...

meg aztán van-e kapcsolata az identitás-tudatommal? hogy Isten gondoskodása az életemre egyedi s ha másokhoz viszonyítgatom magam, azzal nem oldok meg semmit, hanem csak elkomplikálom... meg végülis ha elfogadom azt, hogy Isten tudja mire van szükségem meg ismer eléggé (szóval jobban mint én magamat) ahhoz, hogy tudja mi a jó nekem, akkor nem fogok azon filózgatni, hogy bezzeg a másik... igen, talán mégis összetartoznak ezek...