Már arra gondoltam...

na, inkább nem írom le, mire. a lényeg, hogy a helyzet minden csak feszültségtől mentes nem. és persze azok a határidők. nah, a lényeg, hogy egyre jobban elegem van belőle. épp jöttem hazafele és azon gondolkodtam, hogy muszáj ennek így mennie huzamosan? és ahogy beültem a kocsiba, eszembe jutott a konyhacsempén levő vers, a hónap kihívása, hogy mindenkor örüljetek... na, gondoltam magamban, most kell ez nekem, más se hiányzik, mint örülni. de aztán elkezdtem sorolni az Úrnak, hogy miért vagyok hálás. és lassan felengedett bennem minden, megláttam a napsütést meg még sok egyebet is. mire hazaértem, már teljesen más volt. vártak a kertben a virágok, a rózsák, a szirmok, a répák.
és a friss levegőn lekeféltem a gyönyörű tobozaim. valami hangulatos dísznek szántam őket. van valakinek valamilyen ötlete, hogyan lehetne őket felhasználni?