Ugyanúgy...
>> 2007. augusztus 24.
Ő is ugyanúgy éhes és ugyanúgy fél,napok óta ez a darabka jár a fejemben...
ugyanúgy fázik, ha eljön a tél (Pintér Béla)
meg az, hogy mennyi sebet takarnak az emberarcok. a megszokottak. az újak, kedvesek... talán az utóbbi hetek óta van ez mindig előttem...
néha a másik megnyilik. és belátást enged a mélybe. néha csak akkor, mikor a dekorációs kellékeinek a végére jut. elfogy a sebtapasz. vagy a csomagolópapir. elviszi a szél a takarót, mert nem volt eléggé rögzitve.
és másnak is megvannak a maga félelmei. lehet, hogy kinevet az enyémekért, de benne is ott lapul a félsz. csak éppen mástól.
meg hogy hiába van minden, ha nincs szeretet. ami izesit.
és nem a nagy, kimagasló tettek véghezvitele az, ami boldoggá tesz. egyáltalán nem. a mosoly. a derű. az élettel való bátor szembenézés (nem magamtól és egyedül) meg a nyitott szem... a csendes hang folytonos vezetése...
hisz a másik is ugyanúgy érez. csak talán máskor, máshol, másért. de ő is ugyanúgy...
néha a másik megnyilik. és belátást enged a mélybe. néha csak akkor, mikor a dekorációs kellékeinek a végére jut. elfogy a sebtapasz. vagy a csomagolópapir. elviszi a szél a takarót, mert nem volt eléggé rögzitve.
és másnak is megvannak a maga félelmei. lehet, hogy kinevet az enyémekért, de benne is ott lapul a félsz. csak éppen mástól.
meg hogy hiába van minden, ha nincs szeretet. ami izesit.
és nem a nagy, kimagasló tettek véghezvitele az, ami boldoggá tesz. egyáltalán nem. a mosoly. a derű. az élettel való bátor szembenézés (nem magamtól és egyedül) meg a nyitott szem... a csendes hang folytonos vezetése...
hisz a másik is ugyanúgy érez. csak talán máskor, máshol, másért. de ő is ugyanúgy...
1 Hozzászólás:
tetszik amit irtál
Megjegyzés küldése