Egyedi másolat...

valaki azt mondta egyszer, hogy "Ne nastem unicati, dar murim copii" - azaz "egyedinek születünk, de másolatként halunk meg"...

nem ismerem fel az egyediségben rejlő erőt...

Leo F. Buscaglia mondja azt, hogy "Önmagádként te vagy a legjobb. Bárki másként csak a második legjobb lehetsz." és igaza van.

"A médiával ellentétben nekem meggyőződésem, hogy valójában boldognak kellene lennünk, hiszen annyi csodálatos dolog van a világon: fák, madarak, virágok, emberi arcok. Nincs köztük két egyforma, ráadásul mindegyik szüntelenül változik. Hogy is unatkozhatnánk? Nem volt még két egyforma naplemente a világon. Vagy nézzük meg társaink arcát: mind különböző. Mindenkinek megvan a maga szépsége. Virágból sincs két egyforma. A természet ki nem állhatja az azonosságot. Még két fűszál is különbözik."

mégis...

olyan akarok lenni mint más... mert megláttam benne a szépet. ami önmagában nem is rossz. csak annyi a baj vele, hogy ezt csak elégedetlenkedve tudom csinálni. meg szem elől tévesztve azt, amitől én én vagyok és nem a másik vagy harmadik...

és nem a véletlen jó vagy rosszkedve kevert meg bennem mindenféle kombinációt. hanem van Valaki. aki nem tartozik nekem magyarázattal. aki tudja miből mennyit és miért adott. nem sikeredett, csak úgy ni, véletlenül...

az más, hogy én nem értem...

jó lenne végre megtanulni többet örülni és felhasználni azt, hogy nincs másvalaki olyan mint én... és ezt nem büszkeségből. és másolni csak azt, amitől szebb, jobb lehetek... és közben nem elfelejteni örülni...