Egy ifióra kalandjai

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy ifivezető. Mikor, mikor nem, egy vasárnap délután megkérdezte K.t, hogy nem vállalna-e el egy ifiórát? (nem ez volt az első alkalom) K. első kérdése természetesen az volt, hogy "Miről?". Amint meghallotta a témát, készségesen belement. Meg picit utánaérdeklődött, hogy mire is gondolt a z'ifivezető. Csak úgy, ni. Mert egyáltalán nem biztos, hogy arról sikeredik majd. De azért jó idejében megérdeklődni az ilyen részleteket.

Rövid időn belül rájött, hogy nagy fába vágta láthatatlan fejszéjét. De hát őt magát is érdekelte az ilyesmi, így eldöntötte, megpróbálkozik vele. Este vacsi után nagy buzgalom lepte meg. Ez részben a hatalmas információ mennyiségének volt köszönhető, amit rövid időn belül el kellett sajátítania. A saját és családi könyvtár minden lehetséges, témához bárhogy kapcsolódó könyvét összeszedte. Lett vagy 10. Szép kis stóc emelkedett belőle asztala jobb oldalán. Még aznap este nekifogott olvasni. Meg jegyzetelni. (A világháló rejtélyei még hátravoltak...)

A következő hét minden kis szabad pillanata (ami zsúfolt programjának köszönhetően nem sok volt) könyvmolyoskodással telt. Meg rendszerezéssel. Lassan kezdtek az idegen csoportok, nevek otthonosan fészkelődni a fejében. Egy ötlet szikrájától megvilágítva eldöntötte, megörökíti az összeálló képet. Ezért 0ak és 1esek összevisszaságába rendezte azt. Mire eljött a "nagy" nap, újraírható korongra égette. és magával vitte.

A találka helyén, idején a jelentős létszámnak köszönhetően jobbnak látszott elnapolni az eseményt. Egy kis ízelitőt azért kaptak a jelenlevők. K. vegyes érzésekkel fogadta az ajánlatot. De hát a köz javáért... örült, hogy még néhány fontos infót helyére tehet a fejében, legalább. (bár egyáltalán nem biztos, hogy ettől majd több kérdést fog tudni megválaszolni) Meg talán befejezheti a statisztikát is, amit nem sikerült addig. De ugyanakkor lehűtötte lelkesedését az a gondolat, hogy még egy hétig szabadidejét leköti...

Végül egy utolsó kis sminkelés várt a képre (azaz a bemutatóra). Aztán ráégette az előbbire. Mire újra a helyszínre ért, a létszám nem győzte meg afelől, hogy megérte elhalasztani a dolgokat. De nem is törte sokat a fejét rajta. Ugyanis a jelenlevők koncertre óhajtottak menni. Mit lehet tenni? Kiderült időközben, hogy néhány rendetlen 0 1 kimaradt a népszámlálásból. De K. elhatározta: többet nem kozmetikázik. Elég volt. és több halasztást sem ad. Kettő elég. Szándékában sincs ezen változtatni. Punktum. (de perfekcionizmusa nem biztos, hogy nyugodni hagyja...)

u.i. hogy mi lett az egészből, azt majd megtudom jövő héten...