Egy (nem)(szokásos) (munka)nap...

Ma reggel, szokás szerint, a telefonom ébresztett. Vagyis próbált. Én meg meggyőzni akartam, hogy hagyjon még aludni. De ő kitartóan ébresztett. Újra meg újra. Pedig épp akkor volt a legédesebb az álom, szokás szerint. Végül - mi mást tehettem? Megadtam magam... Kikászálódtam az ágyból. Nem volt könnyű, főleg mikor az ember szokástól eltérően szabadnap után van. Mint például én.

Nem részletezem a kora reggeli teendőket. A szokásosakat...

Végül hamar összekapkodtam a vinnivalókat (és nem maradt itthon semmi létfontosságú dolog!) és elindultam. Apummal, mint reggelként az utóbbi időben. Együtt a buszmegálló felé. Ugyanis együtt szoktunk menni a munkába. Mármint az első busszal. Mert én kettővel megyek.

Elképesztően hamar beértem. A gép elé. Rendszeres időközönként jelszót kell cserélni. Mint például ma. És tiszta véletlenül, épp ma kellett egy újabb verzióját felinstalálni az ablakoknak. Vagyis a windowsnak. Szóval ahelyett, hogy az elmúlt napok alatt felgyűlt fontos - sürgős maileket olvassam, ilyen fontos apróságokkal teltek az első percek. Volt belőlük jónéhány.

De ugye, az idő drága, igy mig a gépem számomra használhatatlan volt, munkatársnőmmel az utóbbi napok eseményeit tárgyaltuk meg. Vagyis a hétvégét. Ami számomra 4 napos volt :) És szokás szerint, problémák voltak, persze, hogy péntek délután :D Még jó, hogy nem voltam munkában...

Szóval, végre túl voltam ezeken a kezdő akadályokon. Mindkét gépem használható volt. Mert annyi van belőle. Amin dolgozom állandóan, mármint. Igy nekifoghattam olvasni. A maileket, persze. Nem is volt feltűnően sok. És természetesen a közelgő megbeszélésre kellett raportot küldenem. Majdnem elfelejtettem - nem csoda...

A megbeszélés kellemes volt. Beszámoltam az elmúlt napok tevékenységeiről. Vagyis arról, amit nem csináltam. Pontosabban hogy képzésen voltam. Meg szabadságon. Meg azért munkában is. És elintéztem egy pár fontos - sürgős dolgot. Tényleg. :)

Aztán egyik korgó gyomrú munkatársam ajánlatára ebédelni mentünk. 11 óra után. Mert persze 20 perc kellett, mig a csapat összeállt :) És nekem nagyon az volt az érzésem, hogy hétfő van. De persze kedd volt. Vagyis van :) Erről felvilágositottak a többiek. (Megjegyzem, hogy ez szokásos kérdés nálunk. Valaki mindig elnézi a napokat. És teljes meggyőződéssel vannak általában csütörtökön, hogy péntek van :D Ritkán forditva is :) )

Ebéd után aztán végre nekiláttam én is valami olyasmit is tenni, aminek több látszatja is van. A munkában persze. Egy kijavitott hibát teszteltem. Működött. Rendesen. És újabb hibát találtam. Ezúttal nem az én részemen. Még jó :)

De kedves munkatársaim gondoskodtak arról, hogy ne örüljek túl nagyon. Vagy túl sokáig. Találtak ők nekem hibát. Vagyis amit én kell majd kijavitsak. Vagy megjavitsak. Szóval nem fogok unatkozni. :)

A legfontosabb eseményekről is értesültem. Mint rendesen. Ugyanis a többiek megbeszélik. Vagy beszélnek róla. Vagy elküldik, hogy én is olvassam. Nemcsak én mármint, hanem mind. Ebben az az előny, hogy a legfontosabb, legérdekfeszitőbb dolgok eljutnak hozzám is. De nem kell nekem minden újságot végigböngésznem ehhez :D Egész jó :)

Igy telt el az idő. Közben igyekeztem nem elfeledkezni magamról, illetve belefelejtkezni a munkába. Ugyanis kedd. Vagyis ifi.

Ez alkalommal gyalog mentem a gyüliig. Nem is volt rossz. Hűvöskés, de kellemes idő volt. Profi volt sétálni. Tényleg :) Ajánlom másnak is! Máskor is!

Ahogy beléptem az udvarra, egy érdekes dolgon akadt meg a szemem. Egy dión mármint. Rendes dió volt. Februárban. A fán. Hogy pontosabb legyek, egy odúban. Vagyis egy üregben. Ahol valamikor régen egy vastagabb faág volt. Amit kivágtak.

Szóval ifin - a társaság nagy része korcsolyázni ment. Igy az ifit elhalasztottuk szombatra. Kivételesen. Az úton hazafele már hideg volt. Pedig nem a korcsolyázás után jöttem.

Amint a megállóba értem, hamarosan megjött a busz is. Kedves volt tőle. A középső ajtónál kivételesen egy utca-ember ült a lépcsőn. Rendületlenül. Szerintem csak a melegben akart lenni. Mert nem szállt le. Sehol. Legalábbis ameddig én a buszon utaztam.

Egy kevés gyaloglás várt még rám. Felfrissitő a hidegre forduló időben. Igy értem haza. Ma. Este.

Na jó, ennyi elég a mai napból. Az este azért még nem ért véget... :)