EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT

Jónéhány évvel ezelõtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdõdött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a gyõzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyzõ hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézõk felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott gyõzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat gyõzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

Read more...

Másokban rejlő érték...

Azon gondolkodtam el, miért is van az, hogy olyan ritkán tudjuk szivből, őszintén értékelni a körülöttünk levőket?
Néha a gond már ott kezdődik, hogy annyira elvagyunk magunkkal, hogy nem is látjuk meg azt, hogy barátunk, testvérünk értékes. Féltjuk talán a magunkról kialakitott képet - ha meglátjuk a másikban az értéket, akkor kissebbségi érzés környékez... Vagy talán féltjük a 'poziciónkat' amit nagy nehezen sikerült kiharcolnunk...

Az érdekes az, hogy a dolgok nem igy működnek. A valoság az, hogy ha értékelni tudjuk másban azt, ami pozitiv, akkor már nem a hibáit tartjuk szem előtt. Sokkal gazdagabbak lennének a kapcsolataink, ha nyitott szemmel járnánk - kincseket fedezni fel másokban.

Isten rendkivüli értéket lát bennünk... Neha elámit, mert mikor szembesülök a magam hibáival, tévedéseivel, meg vagyok győződve afelől, hogy semmi pozitivat nem lehet bennem találnia annak, aki meglátja ezeket a hiányosságokat, és megis, Isten nem igy tsz. Isten szeretete nem függ ilyesmitől. Jó erre újra meg újra emlékezni és továbbindulni igy - valaki mindig lát bennem értéket. És ezt komolyan is gondolja... :)

Igy hát előre - másoknak is szükségük van arra, hogy felfedezzék mélyen rejlő kincseiket, értékeiket :)

Read more...

Barátok

Jön a nyár... Lassan kint is felmelegedett az idő, aminek igazán itt volt az ideje ennyi esős nap után... Örülök a napsütésnek, a madarak csicsergésének... Péntek reggel amint kiszálltam a kocsiból, egy feketerigó dalát hallgattam... Klassz volt :)

Most liliomok illata bújkál az orromban. Verebek keltenek hangzavart odakint. A szellő meglibbenti a fák ágait... Életről szól minden...

Örülök a barátaimnak... szinessebbé teszik az életemet. Örülök, hogy eszembe juthatnak és hálát adhatok értük. Örülhetek a velük való találkozásnak. Barátok... nélkülük szegényebb lennék... Köszönöm őket, Uram...

Read more...

Esős idő...

Elég hideg idő jár mifelénk, legalábbis júniusra... és természetesen esővel :)
De ennek ellenére igyekszem a jókedvemet megőrizni, mert nem szabad, hogy az időjárással együtt változzon az is... Persze nem mindig megy az olyan egyszerűen, de nem szabad feladni. Az élet értékes és nem szabad egyetlen pillanatot sem elszalasztani morcogással. Bár a gyakorlatban ezt nem mindig sikerül megvalósitani... például olyankor, amikor az ember, aki úgy általában sem mutatja ki minden érzelmét nem ujjong az örömtől valamiért, és a körülötte levők meg azt hiszik, hogy nincs jó hangulata... na mindegy, ez csak egy zárójel volt...

Mennem kell, vár a munkám, a mai elég érdekesnek és izgalmasnak igérkezik, remélem, az is lesz :)

Read more...