Szivárvány az égen
>> 2005. szeptember 15.
Kedd reggel csodálatos szivárványt láttam. Esett az eső még, a nap felkelőben volt, de az égen kifeszitve ott volt a reménység jele - szivárvány... Óriási félkörével szinessé tette a felhőket, akogy a lakóházak felett elhúzódott... Gyönyörű volt...
De az emberek álmosan, sietősen mentek munkába, iskolába, autók robogtak, miközben az ive fent lassan eltűnt szem elől... Morcos, haragos arcok váltottak egymást, pedig a termeszet másról beszélt...
Az a nap mosollyal kezdődött, hisz reménységről beszélt már a reggel is - arról a reménységről, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk... És bár mi sokszor észre sem vesszük, ott van és kiséri életünk láthatatlan kezével...
Read more...
De az emberek álmosan, sietősen mentek munkába, iskolába, autók robogtak, miközben az ive fent lassan eltűnt szem elől... Morcos, haragos arcok váltottak egymást, pedig a termeszet másról beszélt...
Az a nap mosollyal kezdődött, hisz reménységről beszélt már a reggel is - arról a reménységről, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk... És bár mi sokszor észre sem vesszük, ott van és kiséri életünk láthatatlan kezével...