ilyen szűkszavúra sikeredett. maradtam a hála-listánál, melyet most is írok.
időből és energiából sem futotta többre. sőt, kevesebbre, mint reméltem volna. kedves barátok születésnapját is elfelejtettem (vagyis nem jutott eszembe, csak utólag), pedig nem ehhez voltam szokva. terveim voltak, melyeket el kellett halasztanom. néha örülök, ha marad idő picit gondolkozni csak úgy, szabadon.
valamikor régen (mintha régmúlt, porlepte múltat idéznék, úgy érzem, pedig alig tegnap volt:) szerettem volna, ha nem változna minden és mindenki olyan hamar... ma már örülök, hogy változhatok. csoda, ahogy a bennünket érő események, élmények valami szebbet, gazdagabbat hoznak előre. mert úgy érzem ez az időszak gazdagított. nehéz, de szép volt, bár még nem ért véget és néha úgy érzem, soká lesz amikor azt mondom "kész van" - vagy talán soha?
most nem lett karácsonyi vagy adventi dísz a házban. adventi naptár sem készült. mégis jó mások gondolatait olvasgatni legalább...
a hangulatom sem ünnepi, bár mindenütt díszített fenyők, égő-sorok, ajándékok...
csak egy kis pihenésre vágyom. lenyugvásra. hogy úgy érezzem, hazaérkeztem s nem kell nyomban az órát lesnem, naptárt figyelnem. mikor kiállhatok a teraszra csillagot számolni vagy a bújó hóvirágokat megnézni...
még egy kicsi, mondom magamnak újra meg újra. még egy kicsi - és hazaérkezünk...
Read more...
