Igaz, hogy nincs még hónap vége, de rég nem írtam, gondoltam megírom hamarabb a visszatekintőt - nem csak erre a hónapra, hanem az elmúltakra is.
Aminek örülök, hogy nyitottabb szemmel járom a mindennapokat. Nem látok meg mindent, amiért hálás lehetek, még van mit változni, hova fejlődni, de visszanézve úgy látom, változott az életem, amióta figyelemmel kísérem ezt a dolgot.
A napok színesebbek, gazdagabbak, legalábbis visszatekintve egy csomó "apróság" jut eszembe, amiktől mosolyogni tudok. Ha obiektíven nézem, nem lett könnyebb az élet, a kontextus maga, sőt, bizonyos értelemben nehezebb, de ezek a kicsi dolgok, amik hálára buzdítanak megváltoztatják az egész képet.
Ma például mind a kiscicára gondoltam, amelyikkel tegnapelőtt és azelőtt találkoztunk. Bár régebben szerettem a cicákat, amióta a kocsi alatt fürdőszobát nyitottak és az ablak alatt szerenádoznak, azóta nem tűröm őket. De ez a kicsi ez más kategória. Ahogy a betonozáshoz előkészített falemez-re tette egyik kicsi lábát s rá a fejét s úgy nézett a nagyvilágba... Vagy ahogy a leendő oszlop vasai közé beülve felfedezte a farkát és játszani kezdett vele. Vagy ahogy a falemezek felé nyújtotta a nyakát s onnan figyelte az utcán kódorgó fekete kutyát...
Még akkor is, ha a napok zsúfoltak, telve ilyen kis apróságokkal milliós értéket jelent minden pillanat, amikor a hála megszínezi a perceket...
Megéri, megéri hálásnak lenni :)
Read more...